Kisgyerekes anyuka lévén, napi szinten foglalkoztat, hogy miből kellene megélni és hozzátenni a családi kasszához. Na hát akkor vegyük sorjába, hogy milyen lehetőségek tárháza kínálkozik egy magamfajta anyuka számára ma kishazánkban. Van egy kicsinosított önéletrajzod és azt gondolod, hogy majd valaki pont téged keres. Ez már egy jó hozzáállás az álláskeresés mezején. Van ugyebár a mi információs szupersztrádánk, az internet. Nosza, ugorjunk neki, nézzünk szét az álláshirdetések között. Mire elkezdenél állásokat böngészni egy sor tesztkérdésen kell keresztülesned, regisztráció és a többi. Válogathatsz, milyen területen, milyen munkakör érdekel. Milyen végzettség és milyen fizetés irányában kutakodsz. Az elvárások, amiket támasztanak a munkáltatók, hamar megingatnak a hitedben, kibillensz az önbizalmad nyújtotta biztonsági keretedből és elkezdesz zuhanni, majd hatalmas csattanással ér földet az arcod a padlón, hiszen nem is olyan egyszerű és könnyű munkát keresni, mint azt remélted. Szerencsére nagyon nem hagyhatod el magad, hiszen mindjárt menned kell a gyerekért, és a házi munka is sandán kacsingat rád, bármerre is pillantasz a lakásban és végül, de nem utolsó sorban a jóképű vezérhím előtt sem lehetsz egy felmosórongy külsejű házi veréb. Szóval csipkedned kell magad! Voltál már készen mindennel? Tudtál úgy lazítani akár csak egy félórát is, hogy közben nem rágott belülről valami tennivaló, amit el kell még végezni? Vagy valami fizetni való, amit nem sikerült időben befizetni? Ah. Na szóval kanyarodjunk vissza az álláskereséshez. Naponta oda ülsz a gép elé és keresgélsz. Állj meg egy pillanatra! Gondolkodj! Mihez lenne kedved? Nem, nem arra gondolok, mit várnak el tőled a környezetedben! Neked mihez volna kedved? Mivel foglalkoznál szívvel-lélekkel? Szívesen lennél alkalmazott valahol? Hogy ne legyen rajtad sok felelősség? Hogy ne kelljen kimozdulnod a komfortzónádból? Ami a kényelmes ketrecedet jelenti, amibe önként másztál bele valamikor, hogy megvédd magad a külső gyötrelmektől, amiket a határaid átlépésével keletkező fenyegetettségként vizionáltál magadnak? Szóval? Mit gondolsz? Ki is vagy te? Mi a dolgod ebben a világban? A világ itt egy szűk teret jelent. Azt a kis milliőt jelenti, amiben mozogsz, ami körül a gondolataid járnak. Amikor valaki a világról beszél, mindenki a saját felfogásában értelmezett világot látja. Tehát nem ugyanarra gondolok én, és nem ugyanarra gondolsz te, amikor említem a világot. Szóval a te világod mekkora? És hol vannak a határai? Mert ott vannak a te határaid is. Mióta anya vagyok, időnként pánikszerűen ér a felismerés, hogy beszűkült a látásmódom. Hiszen, csak a hozzám hasonlóan anyuka szerepben élőkkel tudok kötetlenül beszélgetni. Érdekel, hogy ki hogy éli meg az éjszakai nem alvást, a hisztis kisgyerek miképp válik egy-egy családban mini diktátorrá cumival a szájában. Ugyanakkor, ha az én kis diktátorom és a vezér hímem is elalszik, az én agyam csak kattog. A régi életem olyan távolinak tűnik, mintha sosem lett volna. Az én világom jelenleg a gyerekem, a családom, a bölcsi, meg a bolt, ahol néha bunkó a pénztáros. Közben világmegváltó ötletekkel az Andok szikláin mászok, vagy a Csendes Óceán mélyén kincsre vadászok sajátos fantáziavilágomban. Aztán felsír a gyerek, és én rohanok, közben azon gondolkodom, mivel keressek pénzt.