Lehet, hogy eddig nem is láttam tisztán. Lehet, hogy, minden, amit láttam egy szürkelencséjű szemüveg hazugsága volt. Lehet, hogy aminek láttalak téged, sokkal rosszabb annál, mint amilyen valòjában vagy. A nap az égen is fátyolosan ontotta a meleget, ahogy a győztes futò is erőtlenül tartotta a serleget. Lehet, hogy a zord tekintetek valòjában igézőek voltak, s minden, mit láttam tükre volt a szememet fedő szürke rétegnek. Bárhová néztem, minden szürke volt. Gondoltam, hát ha a világ ilyen sivár és barátságtalan, fel kell készülni arra, hogy rossz jön. Ma vagy holnap, vagy egy év múlva. De nem, a rossz sosem akkor jön, ha várod. Nem kisanyám, avagy kisapám! A rossz rejtőzködve, settenkedve lopakodik a közeledbe és vár. Várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon rád. Ezt a rosszat akaratlanul te hívtad az életedbe. Ott van, figyel, strigulázza a panaszaidat, a dühből kiálltott szavaidat, a gesztikuláciòdat és mimikádat, a ki nem mondott gondolataidat. Ò igen, ő a te karmád. Tapsikol örömében, minden hívòszavadra. Amikről nem is tudsz. S mikor kigyűlnek a rováspontok, úgy kupán vág vihogva, hogy meglátogatod bòdultan a tejutat. Feltápászkodsz, kapaszkodòt keresel, tántorogsz és értetlenkedsz. Tele vagy kérdésekkel.. Mi a f... van? Hogy az a... és csak hívod és hívod azt a vihogò koboldot a bunkòs bottal.. Nyugi közeledik, vár, figyel, mielőtt újra lecsap. Aztán a sokadik eset után ülsz a földön. Nem sietsz feltápászkodni. Jò itt lent. Nem sürgős felkelni. Mert minek is? Mi történt eddig? És hova juttatott ez téged? És minek rizsázol magadnak a földön fetrengve? Elképzeled milyen a diadal, milyen, ha leteszed a szemüveged. Felidézel embereket az életedben. Rötyögsz pár vicces pillanat emlékén. Nem is rossz itt lent. Merengsz, tetszik egy kép a falon, eszedbe jut egy régi barát, egy ünnepi alkalom a családdal. E közben, bár nem tudod, a kobold csalòdottan hagyja el a házadat. Reménykedve vissza-visszatekint, de látja itt most nincs dolga. Nyugodtan felkelsz a földről. Egészen nyugodt vagy. Most csend van. Valami elkezdődött, vagy valaminek vége lett. Ahogy lassan elindulsz valami megroppan a talpad alatt. Ahogy lefelé tekintesz kíváncsian és félre fordítod a talpad, látod, hogy egy szürke lencse törött darabjai hevernek a padlòn. Ekkor veszed észre, hogy minden olyan más körülötted. Ahogy kitekintesz az ablakon át, hunyorognod kell. A nap szikrázòan fényes. Körülötted a világ élénk színekben pompázik, pezseg. Most jò.